Antropozófia

[Bevezetés. A Waldorf-pedagógia jellege a szellemi megismerésbõl és a szellemi cselekvésbõl származik. A gyermek életszakaszai. A gyermek mint érzékelõ szem. Utánzás. Fogváltás. Krízis a kilencedik év körül. Autoritás és követés. A nemi érés. A saját vélemény kialakulása. A képszerûség, mint a tanítás elõfeltétele az ítélkezésre képes korban.]

[A szellem, a lélek és az intellektus jellemzése. A szellem, a teremtõ princípium felismerhetõ a növekvõ gyermekben. Az intellektus tükörképjellege. A szellemi tapasztalás történelmi útjai. A jóga: a teremtõ szellem átélése a lélegzésben. Bensõséges kapcsolat a gondolkodás és a légzés között. A modern megismerési út: az üresség, a puszta gondolati kép átélése. A természettel való együttélés, a külvilág dolgaiban való alámerülés a reális imaginációhoz vezet.]

[A spirituális megismerés másik útja, az aszkézis. Átalakulása a modem szellemtudományban. Az emberi organizmus hármas tagozódásának eszméje. A gondolkodás, érzés és akarat kapcsolata az idegrendszerrel, a ritmikus rendszerrel és az anyagcsere-végtag rendszerrel.]

[A három rendszer ritmikai különbségei. Az ideg-érzékszervi rendszer elsõdlegessége a kisgyermeknél. A gyermek mint érzékszerv. Utánzás. Szoktatás. A nevelõ érzületének hatása. A fogváltás. Az átöröklés magyarázata. A ritmikus rendszer elõtérbe kerülése a fogváltás után. A tanítás mûvészi kialakítása. Morális nevelés példaképek útján. Kész erkölcsi parancsok és a morális erõ képzése. Alázat a gyermek elõtt, hála és szeretet a gyermek iránt és hivatástudat, mint nevelõi alapérzés: a három aranyszabály.]

[Intellektuális és szellemi megismerés. A meditáció lényege. Imagináció, inspiráció és intuíció. Gyakorlatok a magasabb megismerési fokozatok kialakítására.]

[Írás és olvasás az akarati és képszerû elembõl. A tanító szabadsága. A gyermek a kilencedik évben. Rudolf Steiner, mint nevelõ. A tanítás elõkészítése és gazdaságossága. Növénytan. Állattan. Az emlékezet túlterhelése és a betegségre való hajlam. A szemléltetõ oktatásban a gyermek annyit vesz fel magába, amennyit el tud viselni a magasabb osztályokban is. Számtantanítás. Összefüggése a moralitással.]

[A tizenkettedik életév. Ásványtani és fizikai oktatás. Okság a történelemben. A tanár mint nevelõmûvész. Humor. A gyermek mûvészi, individuális megközelítése. A melankolikus, flegmatikus, szangvinikus és kolerikus gyermek. Az osztályfoglalkozás. Példa egy mûvészi foglalkozásra. Gyermekek akadozó, illetve átszivárgó képzetekkel. Kezelésük a festés és a tornatanítás útján.]

[Az organizáció és az organizmus közti különbség. A Waldorf-iskola mint egységes iskola. Szükségszerû kompromisszum a nevelési eszmék és a jelenkor követelményei között. A tanári értekezlet lényege és feladata. A haszontalan gyermek. A szakaszos (epochális) tanítás. Gazdaságosság a felejtés kiegyenlítésére. Idegen nyelvek oktatása. Az óraterv kialakítása. Kézügyességi és kézimunka-oktatás. A színek átélése és a festés oktatása.]

[A fizikai nevelés alapvonásai. A gyermeki játék és összefüggései az egészséggel. Példák a patologikus melankólia és szangvinikum kezelésére. Egészségzavarok pubertáskorában, ezek összefüggései és kezelésük módja. Osztályzatok és emlékeztetõ szövegek. Kisegítõ osztály. A morális nevelés alapvonalai. Vallásos nevelés. A Waldorf-iskola nem világnézeti, hanem módszertani iskola. Az euritmia és az euritmiafigurák.]

[Testi, lelki és szellemi átalakulás a lányoknál és fiúknál. A tanári elfogulatlanság az emberi természet változásaival szemben. A tanárnak a világot ismerõ embernek kell lennie. Az intellektuális gondolkodás fiziológiai szempontjai, kiválasztódási folyamat. Kész ítéletek átvétele vagy eleven ítéletalkotás. Hatása a fiziológiára. A pubertáskori nehézségek okai. Zárszó. Az igazi nevelés és oktatás egy átfogó világnézetbõl fakad. Az antropozófia nem fanatizmusra, hanem egyetemességre törekszik. Az érzületi atmoszféra mint a nevelés háttere.]