"Bizonyos dolgoknak szükségszerűen meg kell történniük, még akkor is, ha ezek valamilyen szempontból károsak. Kell, hogy az ember ki legyen téve ilyen ártalmaknak, hogy ezeket leküzdve bizonyos erőket szerezzen meg."
Nagyobb fogadó szoba Hilarius házában. Amikor a függöny felgördül, Hilarius és Romanus beszélget.
Hilarius:
Fájdalmasan kell hogy közöljem önnel,
Kedves barátom, hogy a sorscsomó,
Amely körünkben formálódik,
Már szinte összezúz.
Mire építhetünk, ha minden meginog?
Benedictus barátait a céljainktól
Ön tartja távol;
Stradert most súlyos kétségek kínozzák.
Egy férfi, aki okosan és - gyűlölettel
Már többször szembeszállt
A misztikus törekvésekkel,
Be tudta bizonyítani neki,
Hogy alaposan tévedett
A mechanizmusával;
Hogy önmagában véve lehetetlen,
Nemcsak a külső ellenállás
Akadályozza sikerét. -
Az életem nem volt gyümölcsöző.
Tettekre vágytam. - Hiányzott azonban
Belőlem mindig az a gondolat,
Amelyből tettek érlelődnek.
Lelkem sivársága erősen kínzott.
Csak szellemi látásom
Adott erőt, hogy fenntartsam magam.
És mégis meg tudott téveszteni -
Straderrel kapcsolatban.
Romanus:
Gyakran éreztem úgy,
Mintha lidércnyomás akarna
Fájdalmasan lelkemre telepedni.
Ha az ön szavai
Az események menetében
Csak súlyos tévedésnek bizonyultak,
S így a szellemi látás
Csalásnak látszhatott.
Ez a lidércnyomás bensőmben
Titokzatos mesterként működött;
Felébresztett egy érzést bennem,
Amely ítéletem
Most megvilágosítja. -
ön elvakultan bízta rá magát
A szellemi látásra,
Ezért ez tévedésnek tűnhetett
Ott is, ahol minden bizonnyal
Igazsághoz vezette önt.
Jól látta ön Stradert
Mindannak ellenére,
Amit az a túl okos férfiú
Bebizonyíthatott.
Hilarius:
Hem ingott meg tehát hite?
Fenntartja Straderről korábbi véleményét?
Romanus:
Igen, mert oly alapra építettem,
Melyhez Strader barátainak nincs közűk,
És helytálló attól függetlenül,
Hogy mechanizmusa beválik-e.
Ha tévedett is ezzel kapcsolatban,
Jól tudjuk azt, hogy az igazság sokszor
Csak tévedéseken keresztül érhető el,
Hilarius:
Önt nem téveszti meg
Ez a sikertelenség, -
Önt, akinek az élet
Mindig sikert hozott csak?
Romanus:
Sikeres az lehet csupán,
Ki nem fél a kudarctól.
A misztikát csak értelemszerűen
Kell alkalmazni a mi esetünkben,
S világosan mutatja meg nekünk,
Hogy Straderről miként kell vélekednünk.
Megállja győzedelmesen a harcot,
Amely a szellem kapuit kinyitja;
Az Őr mellett majd bátran elhalad
A szellemi világnak küszöbén.
Átéreztem saját lelkemben, mit mond
Ez a szigorú Ör a küszöbön. -
Úgy sejtem, ott áll Strader oldalán most.
Hogy látja-e, vagy öntudatlanul
Közeledik hozzá, azt nem tudom;
De azt hiszem, elég jól ismerem
Stradert ahhoz, hogy tudjam róla azt,
Bátran belátja: az önismeretből
Szükségszerűen fájdalom fakad.
Az akarat így társául szegődik,
S ez bátran néz majd a jövő elébe;
És a remény erőforrásából merítve
Áll szembe majd a fájdalommal,
Amelyet a megismerés fakaszt.
Hilarius:
Hálás vagyok e szavakért, barátom,
Amelyek a misztériumok szelleméből
Fakadtak. Már gyakran hallottam őket.
De most érzem csak meg rejtett tartalmukat.
A világ utjain nehéz eligazodni,
Így én, kedves barátom,
Legjobb, ha illendően várok addig,
Amíg a szellem megmutatja nékem,
Milyen irányba vegyem utamat,
Amely a látásomnak megfelel.
(Hilarius és Romanus jobbra távozik. Balról Capesius és Felix Balde lép be. A titkár vezeti őket a szobába.)
Titkár:
Úgy gondoltam, hogy Benedictus mára
Útjáról visszatér,
De még nem érkezett meg.
Ha holnap ide fáradnának, biztosan
Találkozhatnának vele.
Felix Balde:
És Gottgetreu barátunk,
Beszélhetnénk vele?
Titkár:
Mindjárt megyek, s behívom.
(A titkár elmegy.)
Felix Balde:
Jelentős az valóban, amit átélt.
Nem mondaná el még egyszer nekem?
Csak akkor értékeljük helyesen
Az ilyen dolgokat, ha szellemünkben
Egészen pontosan felfogjuk őket.
Capesius:
Ma reggel történt; éreztem, hogy lelkem
Misztériumok hangulata tölti el.
Érzékeim hallgattak;
És az emlékezés is hallgatott.
Várakozás töltött el és csupán
A szellemi történéseknek élten.
Először jött, mit már jól ismerek.
De azután egész világosan
Mutatkozott meg Strader lelke
A szellemi tekintetemnek.
Először nem beszélt. Volt rá időm,
Hogy éberségem ellenőrizhessem.
De aztán tisztán hallottam szavát.
„Ne távolodjon el az igazi
Misztikus hangulattól.”
Úgy hangzott, mintha lelke legmélyéről
Jönnének a szavak. Aztán azt mondta,
A szavakat erősen hangsúlyozva:
„Nem törekedni semmire; -
Békés nyugodtság töltse be a lelket;
A lélek mélyén csak várakozás van! -
Ez a misztikus hangulat. -
Ez önmaga ébreszti fel magát
Az élet áramában,
Anélkül hogy keresnénk,
Ha megerősödik az ember lelke, -
Ha gondolat-erőivel kutatja
A szellemet.
E hangulat gyakran jelentkezik
A csendes óráinkban, ámde eljön
A tettek viharában is.
Ilyenkor azt kívánja, hogy a lélek
Gondolkodás nélkül ne vonja el magát
Szellemi történések
Finom meglátásától.
Felix Balde:
Ez majdnem úgy hangzik, mint szavaim
Visszhangja, - ámde nem egészen
Azonos értelemben.
Capesius:
Ha jól meggondoljuk, szavainak
Ellentétét is megtaláljuk benne. -
Egész közel visz az értelmezéshez,
Ha mérlegeljük, hogy beszélt tovább:
„Aki azonban mesterségesen
Ébreszti fel magában
A misztériumok hangulatát,
Az bensőjét csupán saját magába
Vezeti el, s a fényvilág elé
A saját lelki működése
Sötétségét szövi.
Aki a misztikában ezt keresné,
Az misztikus káprázatával
A látást csak megölné.
Felix Balde:
Ez nem lehet más, mint saját beszédem,
Amelyet Strader szellemi mivolta
Kifordított, s amely most
Mint nagy misztikus tévedés
Visszhangzik önben.
Capesius:
És végül még ezeket mondta Strader:
„Az ember nem találja meg
A szellemi világot, ha keresve
Akarja azt feltárni önmagának.
Nem csendülhet fel az igazság
A lélekben, ha az sok éven át
A hangulatot keresi csupán.”
(Megjelenik Philia, de csak Capesius észleli; Felix Balde viselkedése azt mutatja, hogy nem fogja fel a kővetkezőket.)
Philia:
Capesius, hogyha figyelmedet
Majd nemsokára arra fordítod.
Mi keresetlenül mutatkozik meg
A keresésed közben,
Erőt kapsz akkor a sokszínű fénytől;
Képekben, lényszerűen hat reád.
Mert lelkednek eröi
Teszik nyilvánvalóvá néked ezt.
Mit énednek Nap-jellege sugároz,
Letompítja Szaturnusz érett bölcsessége.
Lelepleződik látásodnak ekkor,
Amit mint földi ember meg tudsz érteni.
Magam vezetlek el az Őrhöz aztán,
Aki ott őrködik
A szellemi világok küszöbén.
Felix Balde:
Számomra idegen körökből
Szavak hangoznak el,
De fénylő létet nem fakaszt hangzásuk;
Ezért nekem nem teljesen valószerűek.
Capesius:
Az intés, melyet Philiától kaptam,
Vezessen engem, hogy ezentúl immár
A szellememnek is megnyilvánuljon,
Amit mint földi ember
Az életem körében már megértek.
(A függöny legördül.)
Hiba és javítás beküldése...Megjelölés olvasottként